Kóczián vásárol

A világban egyre bővül a milliomosok köre, s így egyre nő a szuper-luxus autók piaca.

A BMW vagy Mercedes részvényesei izgulhatnak, hogy negyedévente mennyi autó fogy el a nevezett márkákból, míg, ha lenne külön, a Lamborghini, a Maserati, a Bentley és Rolls-Royce részvénytársaság, annak tulajdonosai nagy hasznot söpörnének be

Luxus autót gyártani évtizedeken keresztül tuti veszteségforrást jelentett. A presztízsen túl mást nem nagyon lehetett learatni a luxus kocsikkal. Az utóbbi években azonban a legnagyobb veszteséget termelő márkák is lassan eljutnak a profit termelés szintjére.

Maserati Grantourismo

 

A szuper luxus autók regisztrációja 62 százalékkal nőtt az elmúlt öt évben. Az átlagos autóké csak 36 százalékkal. A Rolls-Royce eladása ötszörösére nőtt 2009 óta, a nála olcsóbb Bentley-ből évente tízezer új darab kerül forgalomba. A legendásan kis szériában készülő Lamborghini eladása ötven százalékkal nőtt. Jól halad afelé, hogy átlépje a 2000 darabos évi széria számot, amelyről korábban még csak nem is álmodhattak.

A világban tavaly 211 ezer embernek volt nettó 30 millió dollárnál nagyobb vagyona. Ez 13 százalékos növekedés a három évvel korábbi állapothoz képest.

A Bloomberg szerint, akinek 20-30 millió dollárja van, az már simán kifizeti a szuper luxus autók 200 ezer dollártól kezdődő és 1,5 millió dollárnál végződő árát. Nyilván, a „kis milliomosok” olcsóbb, sorozatgyártott Bentley-t vesznek potom 200-300 ezer dollárért, a 100 milliós vagyonúak viszont bevállalnak egy-egy pár százas, vagy tucat számban készült 500 ezer és 1,5 millió dollár között árult ritkább luxus autót is. Ha a tíz millió dollárosokat is beszámítjuk, akkor majdnem 700 ezer vevője van a szuper drága autóknak.

Aki kirívó akar lenni, az már nem csak a márkát veszi meg, hanem a ritkaságot, az egyediséget. Valójában a szuper luxus autók a rendkívül drága ékszerekkel kerültek egy sorba. Vannak sokan, akiknek mindegy, hogy 300 ezer dollárt költenek egy Rollsra, vagy éppen 1,2 millió dollárt annak egy különleges változatára. A Ferrari csak 499 darabot készített a hibrid La Ferrari márkájából, mindegyiket 1 millió dollár felett értékesítette. A Porsche a 918-asból 918 darabot gyártott le. A kezdő ár 814 ezer dollár volt. A Lamborghini három darabot készített a Veneno márkából, darabját 3,9 millió dollárért adta el.

La Ferrari

 A „mezeibb” Rollsok többsége sem csak szalon állapotban kerül a gazdájához. Öt Rolls-Royce-ból négyet még átalakítottak a vevő kívánságára. Például gyémántokat tettek az utasok feje fölé. Így fut fel az ár 600 ezer dollár fölé.

Tíz évvel ezelőtt senki nem gondolta volna, hogy a luxus autó márkák ugyanúgy a termékeik körének megsokszorozásán dolgoznak majd, mint mondjuk a Skoda, a Toyota vagy akár a konfekciós autók körében a BMW vagy a Mercedes.

Ma már viszont olyan, korábban víz felett sikló, a mindennapi igényektől mentes szuper luxus márkák, mint a Lamborghini vagy a Bentley is szegmentál, mert a közönségük is szegmentálódik.

A Lamborghini sport terepjárót készít Urus néven, a Maserati Levante néven, a Bentley is ezen dolgozik. A Bentley a Kóczián Vásárol szerint egyelőre rendkívül ronda szörnyszülöttben gondolkodik, a Lamborghinié, a olasz dizájner hagyományok méltó képviselőjeként, gyönyörűnek néz ki.

Lamborghini Urus

 

Mindkét márkánál óriási váltást jelent, hogy sebesség-központú autók helyett dobozos formájú, terepjárós autókat kell készíteni. A szörnyszülöttből évi 3000 ezret akarnak eladni, Bentayga lesz a neve.

                                                 Bentley Bentayga  

A Rolls Royce két éve egy olyan autót mutatott be, amely korábban elképzelhetetlen lett volna. Egy rendes Rollsot mindig a sofőr vezet. Az új autót, amelynek Wraith a neve, viszont kétülésesre tervezték.
– Gondoljunk egy olyan fickóra, aki 22 évesen most adta el az applikációs cégét 22 millió dollárért. Ha beszáll a kormány mögé, elájul a Wraith-től – mondta Eric Shepard, a Rolls Royce America elnöke az új típusról.

                                                Rolls-Royce Wraith

A fogalmazása pontos. A szuper luxus autók piacán megjelentek olyan vevők, akik a hagyományos milliomosoktól eltérnek. Nem öregek, hanem fiatalok. Autót akarnak vezetni. Élményekre vágynak. És persze el vannak ájulva, ha olyan luxus márkákat vezethetnek, amelyről apjuk, nagyapjuk is csak álmodhatott. De az igényeik már mások. Az ő kedvükért újul meg a szuper luxus autók piaca.

Más Kóczián Vásárol cikkek.

 

Egyre gyorsabban, egyre olcsóbban, egyre kevesebb törődéssel akarunk ruhákhoz jutni. Ezért csak kevesen készítettnek öltönyt Magyarországon.  

A Harper's Bazaar megfigyelés szerint jövőre divatos lesz magas derékkal szabott famert hordani.

Az X Faktorban az utóbbi években elhűlve néztem, hogy a zsűri tagok viszonylag gyakran bújnak dzsekibe.

Ha jól értem a jelenséget, akkor a zsűri tagoknak, a stílus tanácsadóknak, a producereknek gyakran fejtörést okoz, hogyan tegyék a zsűri tagokat "fiatalossá", "könnyedebbé",hogyan közelítsék őket a tömegízléshez.

A megoldások között szerepel a dzseki, amely Magyarországon a sportossággal, a közvetlenséggel asszociált ruha darab.

A dzsekit arra tervezték, hogy védjen a külső hatások ellen. Szabása kabátszerű, anyaga, felépítése a felöltőhöz teszi hasonlatossá. Ami a zsűrizés szempontjából a legfontosabb, arra tervezték, hogy az ember állva viseli és nem ülve.

A dzseki azért  lehet népszerű tévés műsorvezetők között - főleg, akik nem 40+-ban nyomulnak - mert lazának, sportosnak hat. A fiatalság, a fiatalosság érzetét kelti. Ezért terjed olyan fiatalos műsorokban, mint az X-Faktor vagy a Rising Star.

Kezdem Alföldi Róberttel, aki az egyik legjobban öltözött férfi ma Magyarországon. Kivéve az X-faktor néhány adását.

Érdemes megfigyelni, ahogy a dzseki ráráncolódik Alföldi testére és kezére, hiszen bősége nem arra lett kitalálva, hogy ülés közben összehúzódjon. Azon kívül, hogy az ember úgy érzi, viselője fázik, azt is üzeni: az illető csak beugrott pár percre, s máris megy tovább.

A zakó struktúrába rendezi az ember felső ruháját, keretet ad neki, a dzseki lényege, hogy eltakarja az alatta levő ruhát, elnyomja annak érvényesülését.

A dzseki, ha ülve viselik, felkúszik viselője nyaka és feje felé, így nem kisimít, hanem kalodába zár. Nyugtalan érzést kelt a nézőben.

A cippzár, minden dzseki központi eleme, nyakig kettévágja a viselője testét. Hiszen a dzsekinek nincs olyan kivágata, mint a zakónak vagy a mellénynek. A dzseki normális állapota kétféle: vagy zárva van, vagy nyitottan lóg.

Nagyon árulkodó, hogy az emberek, ha dzsekit vesznek fel és közben ülnek, sosem húzzák fel nyakig: valószínűleg érzik, hogy ez nagyon diszfunkcionális lenne. Ha más nem, a nyakig bezártság érzése miatt.

A dzseki másik funkciója,hogy nyitva, szabadon lóg. Ülő emberen képtelen a lazaságot sugallni.

Különösen szörnyű az, amikor az elegáns nyakkendő és a dzseki párosításával próbálkozik a stílus tanácsadó és a műsor szereplője. Sem ülve, sem állva nem jó.

Majkának sem áll jó, bár imidzs fotóin jól látszik, hogy ő vagy a stílus tanácsadók szeretik vele kapcsolatban a dzsekis megoldást alkalmazni. Mert Majkát így gondolják fiatalosnak tartani.

Geszti Péter farmer dzsekije egy X-Faktor stúdió felvételen szerintem tényleg a stílustanácsadás alja.

Azonnal megmutatom, szerintem mi a jó. Nem, nem külföldi példákat mutatok majd. Ugyanezeket az urakat öltönyben.

Gesztinél meg tudom mutatni, hogy milyen az, ha casual, azaz lazább eleganciát adnak rá. A mintás póló és a sötét öltöny együtt nagyon jól működik, a póló piros kerete és a zakó fekete színe célratörő és kellemes hatást kelt.

Tudom, a fő érv az lesz az eddig elmondottakkal szemben, hogy a popos műsor, a fiatalítás nem teszi lehetővé, hogy ilyen jellegű elegáns ruhákat adjanak rájuk. Biztos ez? Nézzük meg Majkát öltönyben!

Tényleg nincs pop-érzés elegáns öltönyben?

Majka öltönyös reklámja hivatalos marketing termék. Csak éppen a műsorok során nem használják.

Néhány általános következtetés még korunk egészére vonatkoztatva

A magyar szórakoztató műsorok vezetőinek és arcainak öltözetésén az erőlködés látszik. Minden hétre kitalálni valami újat. Minden héten meglepni a közönséget. Variálni. Többféle stílust felvonultatni.

Gondolom, ez utóbbit azért, hogy a sokfélének tartott közönség magáénak érezze a műsorok arcait.

Szerintem az emberek karaktereket szeretnének látni, akik kiszámíthatóan hozzák a maguk formáját. Akik valakik. Valakivé  pedig csak az állandóság által válik egy figura. Zsáneres alakká csak ugyanolyan manírok ismételt bemutatása tesz egy szereplőt.

A sztár műsorok műsorvezetőinek stílustalan öltöztetése tökéletes tükre korunknak itt és most, Magyarországon, amely nem ismer el hagyományt, nem tisztel kialakult formákat, s nem érti, hogy a megújulás nem az eszetlen eklektikában van, hanem a hagyományosan letisztult formák egyszerre hagyományhű és kreatív újraértelmezésében.

Magyarországon nem az lesz sztár, akinek kialakult stílusa van, hanem az, aki a zavaros elvárások özönének hajlandó megfelelni.

Kudlik Júlia, Antal Imre, Vitray Tamás, Kovács P. József máig tartó népszerűsége nem csak az egyre halandóbb korba lépő korosztályok Kádár-nosztalgiájára utal, hanem arra, hogy a diktatúra csökött világában ezek az emberek sajátosat alkottak, s azt folyamatosan újratermelték. Akkor nem merték kimondani, ma nem vagyunk hajlandók felismerni, hogy egy hagyományban kijegecesedett mértéket képviseltek a ruhájukkal, a megjelenésükkel.

Korunk a kaméleonokat gyártja le futószalagon.

Lehet,hogy elsőre furcsának hat a  gondolat, de nálunk sosem születik majd egy Lady Gaga, Katie Perry, Enya, vagy Lana del Rey. Ahol nincs hagyomány, ott nincs polgárpukkasztás.

Ahol minden csak egy pillanatig érvényes, s csakis azért, mert hirtelen jól hat, ott nincs stílus és nincs stílusteremtés.

A minap Majka Rising Star ruháját kritizáltam, mert a stylist képtelen volt casual, azaz sportos eleganciában felöltöztetni Majoros Pétert, aki arcával, testével és megjelenésével viszi hátán a műsort.

Nálunk gyakori érv, hogy a sportos elegancia lényege, hogy az öltönyszerű ruhához nyugodtan fel lehet venni sportcipőt, ahogyan ez Majkával is történt. Még az is felmerül érvként, hogy a sportos magyar férfiak nem szeretnének sportos identitásukon változtatni.

Gyorsan körbenéztem egy férfiknak szóló gyűjtő weboldalon, hogy milyen casual, sportosan elegáns megoldásokat vehetne fel egy magyar műsorvezető, ha ruhájának minden részletére figyelnének. Kifejezetten öltönyhöz való, de nem hót elegáns cipőket kerestem. Az alábbiakat találtam.

A legjobb megoldás: fényes, esti, szép talppal, oxford mintával (keresztbe csík), magas szárú megoldás, szűk gatyával is jól áll. Nikolas Kikrwood a márka neve.

Dr Martens, ha a műsorvezető nem hajlandó őszinte rockos identitásától elszakadni.

Ennél sportosabb, de mégis elegáns hatású az alábbi, Gianvito Rossi cipő.

Ha műsorvezetőnk számba veszi, hogy vele is halad az idő, s ez némi komolyodással is járhat, akkor hordhat egy ilyen cipőt is, Alexander McQueentől.

Őszintén szólva amíg rá nem találtam egy Twitter bejegyzésre, nem tudtam, hogy 2014-ben a kobalt kék az egyik menő szín. Az egyik webshop a Guccitól ajánlotta az alábbi cipőket. 

Aztán gyanút fogtam, s kíváncsi voltam, hogy csak egy Twitter bejegyzés bizonyítja a kobalt kék népszerűségét vagy más példák is. Kiderült, hogy tényleg menő szín, még a férfi cipők világába is betört. Önálló színként a Comme des Garconsnál -

- és kiegészítő színként a Fendinél. 

És szerintem a kék más árnyalatainak használatára is hatással van, lásd ezt a Zegna cipőt. 

A Magyarországon csak a Pierre Cardin ingekből ismerős tervező a 20. század egyik legjelentősebbnek tartott divat irányítója.

Pierre Cardinre ma úgy emlékezik a divat történelem, mint a hatvanas évek ikonikus figurája, aki kifejezte a modernitást, az űrvilágot, a mechanikus formák diadalát a divatban. Kb. mint a Star Trek ruhák a sorozatban. Amit csinált, az a hatvanas években formabontó volt. Megoldásai ma már természetes részei a divat világának.

A mester 92 évesen napjainkban.

Nemrég fedeztem fel, hogy az eddig csak gyümölcs italairól híres Sió beindult a joghurt bizniszben is.

Joghurt italuk azoknak való, akik nem a sűrű, hanem a könnyen iható joghurtra vágynak. Nagyon finom, ugyanazt tudja, mint a nyugati kedvencek. Van tartása, nem lepkekönnyű, sok benne a meggy íz, sőt: meggy darabokat is felfedeztem benne, szóval, mintha Nyugati Termék lenne.

Bármennyire is röhejesnek tűnik, joghurt italt gyártani nem kis dolog, az értékláncon felfelé lépked, aki ilyet tud előállítani. Ezért belpolitikailag és belgazdaságilag is fontos, hogy a Sió egy sikeres termékkel jött ki. 

A menő, általában luxusban utazó divattervezőknek mindig nagy kihívás olcsó, hordható ruhákat tervezni a gyors-divatban nyomuló láncok számára. A H&M ebben az évben Alexander Wangot kérte fel, aki abból indult ki, hogy "mindenki edz" , ezért a populáris kultúrát formáló H&M számára a mindannyiunk életében jelenlevő fitnessz alapján tervezett ruhákat, A ruhái egyszerre lazák és mértani formákkal teliek. Elegánsak, még a legsportosabbak is. A kollekcióban egyrészt hétköznapi ruhákat csinál a sportruházatból, másrészt az ormótlan, funkcionális sportruhákat csinossá formálja. Férfi és női ruhákat egyaránt tervezett.

A női ruhák

Ha az ember top tervezők bemutatóit nézegeti, hamar hozzászokik ahhoz, hogy nagyon szép dolgokat lát. Zuhair Murad bemutatója azonban ezzel együtt is magával ragadott. Lássuk a ruhákat, amelyek elképesztettek. 

A libanoni tervező ruhái asszertívvá teszik a nőket. Nőiségükre büszke, tartással rendelkező,erős nőket alkot a ruháival. Nekem ezért tetszenek.

Tomcsányi Dóra idei nyári kollekciója nekem azért tetszik, mert hordható, kellemes, vidám, a színeket tekintve pedig egyszerre finom és merész.

Jó az, ha egy tervező nem csak extrém dolgokban tud utazni, hanem képes hétköznapi ruhákat is készíteni.

A magyar piacról nagyon hiányoznak azok a tervezők, akiknek a ruhái itt és most, magyar kontextusban is viselhetők, s nem a boldogult S-Modell konfekciós szabás hatása érződik rajtuk. A magyarországi butik kultúra még őrzi azt a valószínűleg német piacról származó, középkorú német nők unalmas kosztümjeinek világából építkező szabás világot, amely a nyolcvanas évek óta biztosan meghatározza nálunk a közízlést.

Tomcsányi azért jó, mert köze nincs ehhez az S-Modell-es világhoz, viszont kellően józan ahhoz, hogy viselhető ruhákat szabasson ki. Ezért érdemes végig nézni a kollekcióját

Gyönyörű a rózsaszín-almazöld- fehér összeállítása. 

Nagyon tetszik, hogy a zippzár nem egyenes fut felfelé.

A kék-zöld színekkel párosított ruhák elegánsan feltűnőek. 

A rózsaszín és az almazöld eléggé gáz színek. De nem Tomcsányinál.

A narancssárga szín ma Magyarországon még a lezserség jele, de érdemes megfigyelni, Tomcsányi hogyan tudja ezt a lazának tartott színt egyre komolyabb ruhákkal párosítani. A pulóvertől az egybe szabott ruhán át a kosztümig. Szerintem ennyi erővel narancssárga estélyit is tudna készíteni, ha éppen arról lenne szó.

A Kóczián Vásárol úgy értesült, hogy az Arénában található Peek and Cloopenburg boltban idén a saját márkás termékek árát csökkentették. 

Az áresés a férfi és női ruhákat is érinti. 

A férfi márkák közül a Christian Berg öltöny, a Montego, a Jake's, a Paul Rosen, a női Marco Pecci és Mariposa márkák termékeit érinti az árcsökkenés. 

Információink szerint nem ideiglenes akcióról van szó: a felsorolt márkák egész évben ötödével olcsóbbak, mint tavaly.

Az új generációs tokaji nem édes, hanem savas. Mint az etyeki borok. Nem is igazi tokaji bor.

Szerintem láttam jönni az igazi tokajit. Az igazi tokaji lényege, hogy nem tokaji. A tokaji bor ugyanis állandóan édeskés. Ha száraz, akkor is csak el van térítve benne az édessége.

A remény május 29-én, egy kóstoláson csillant fel. A bor, amelytől elaléltam, a Bardon borászat Omega 2012 nevű bora. A csúcsboruk.

Nekem azért volt elképesztő élmény ez a bor, mert az utóbbi időben rájöttem: nem szeretem a tokaji borokat.

A tokaji ugyanis egy méz-ital. Nem a cukorra, hanem a mézre hasonlít az ízérzet, amit kivált. A méznek van meg az az átható, tömör, meg nem szűntethető édeskés íze, amely fantasztikus, amikor az ember erre vágyik. De semmilyen más alkalomra nem való. Ahogy a tokaji is csak egy-egy alkalommal iható. Ezért persze léteznek olyan tokaji italok is, amelyek megpróbálják elfelejtetni, hogy mik is valójában. Ettől viszont olyan vegyes ízűk lesz: tokajis + valami.  

Azokat a borokat sem kedvelem, amelyek ugyan tokajiak, de másképp azok, mert nem csak édes ízűek, hanem van bennük szárazság is. Azok is csak mézes borok.

A Bardon nem ilyen. Már egy-két korty után is olyan ásványosságot fedeztem fel benne, amely az etyeki borokra jellemző. A savas íz egyfajta változatát. Ez egy tokaji borban szenzációs előrelépés.

A Bardon keményebb fajta poharazós bor. Van ereje, megüti a fejet, de nem ver az asztal alá. Én 4-5 pohár után sem éreztem magamat kótyagosnak. Íze van, ereje. Nem beszélek textúráról, mert nem annyira bonyolult bor ez. De még a testes vörös boroknak is méltó vetélytársa az ízét illetően.

A hárslevelűből és furmintból összetett Bardon szerintem egy 21. századi tokaji bor lesz, amely a furmintban rejlő lehetőségeket bontja ki és ezzel erőteljesen felülírja azt az elképzelést, hogy a tokaji bor csak édes lehet

Ezért írtam, hogy ez nem is tokaji bor.

Tessék megvásárolni és kipróbálni!

Utóirat: a múlt hét végén a VinAgora versenyen a Bardon Omega 2012 a legjobb furmint fajta bor címet nyerte el.

Szerintem túlságosan hanyagoljuk az öltöny viselését. Nagyon beleszerettünk a laza cuccokba, az informális öltözködésbe, s ezzel kiveszett az életünkből a formális öltözködés szépsége. Hiánya pedig vakká tesz minket a laza (casual) elegáns viseletekkel szemben.

Egy átlagos fiatal ember vagy férfi manapság inkább csak ünnepi egy alkalomra vagy csak egy-egy fontosabb alkalomra vesz fel öltönyt. Akkor viseli mindennap, ha a munkája megkívánja – cserébe viszont folyamatosan együttérzésre számíthat, mint akivel kitolt a sors. Az öltöny viselet ugyanis kiment a divatból.

Én magam is gyakorló bűnös vagyok, hosszan tudnám sorolni, mennyivel kellemesebbnek találom, ha nem öltönyben vagyok. Az utóbbi napokban folyamatosan öltönyt hordtam, s már három nap után pontosan meg tudom fogalmazni, miért nem jó öltönyt hordani.

Az öltöny és a nyakkendő kalodába zár. A legnagyobb macera a nyakkendő. Könnyen le lehet enni, ezért az étkezésnek fegyelmezett rendben kell zajlania. Apró falatokat kell felvenni a villával, külön odafigyelve a csepegő részletekre, hogy azok ne csepegjenek a ruhánkra. Míg az informális pólókból, pulcsikból könnyebben eltávolítható bármilyen folt, az öltöny ingek, a nyakkendők, az öltönyök kegyetlen pontossággal megőrzik a rosszul bevitt ételmaradványokat.

Aztán itt van a nyakkendő kezelése. A nyakkendőt egész nap kezelni kell. Az egyik nap direkt megfigyeltem magamon, hogy körülbelül másfél óránként egy tükröző felületen meg kell vizsgálni, hogy jól áll-e a nyakkendő csomója. Az ugyanis állandóan elmozdul. Az pedig természetesen megengedhetetlen – hiába szokás ez Magyarországon-, hogy a csomót meglazítsuk, a felső inggombot kinyissuk. Ez csak stilizált embereken – például Dr. Csont – áll jól. Élő embereknekviselnie kell az öltönyt és a nyakkendőt.

Na, ez a lényeg. A viselés. Az informális ruhák azért kellemesebb, mert mindegy, hogyan esnek, hogyan lógnak rajtunk. Egészen nagy mozgásteret adnak a szabad viseletre. A formális ruháknak viszont leginkább egy bizonyos módon kell állnia.

Az öltöny kabátját be kell gombolni. Erre magamat is figyelmeztetnem kell, ugyanis cirka négy óra viselet után az ember, amikor áll, szívesen kinyitná a zakót. Csak úgy, hogy ne legyen bezárva egy anyagba. Vagy azért, hogy a nyakkendőjét felkapja a tavaszi szél. Vagy azért, mert a nap bedörrent, ezerrel süt, s az embernek egyszer csak melege lesz.

Ezt mind nem lehet figyelembe venni az öltöny viselése során. Már ha az ember komolyan veszi magát.

Az öltöny viselés lényege pedig épp az, hogy komolyan kell venni, az összes szabállyal, tradícióval együtt, amely kialakult körülötte. Az öltöny ugyanis nem más, mint egy férfi rendezett képe a külvilág felé. Ezért kell állandóan begombolni a zakót, ha állunk, s kigombolni, ha leülünk. Ezért kell állandóan megigazítani a nyakkendőt és elrendezni azt a zakó, a gallér és az ing hármas keretében.

Vannak persze más gondok is az öltönnyel. Az öltöny rugalmatlan. Őrzi egyszer volt formánkat, s kegyetlenül jelzi, ha a formánk időközben megváltozott. Sőt, az elmúlt két-három napban elvesztett és felszedett dekákat is egy mérleg pontosságával mutatja.

Magyarország utcáin rengeteg olyan embert látni, akiken lóg az öltöny, látszik, hogy a pokolba kívánják az egészet. Azon nem lehet változtatni, hogy egy csomó ember kényszerből hord öltönyt, mert a munkája, a szerepe, a státusza ezt megköveteli. Azon viszont lehet változtatni, hogy az öltöny ne lógjon rajtunk. Annál rondább ugyanis nincs, mint amikor valakiről lesír, hogy legszívesebben ledobná magáról az öltönyt.

Magával az öltönnyel nem lehet mit kezdeni, nem lehet rajta lazítani. A viselkedésünket és a gondolkodásunkat viszont meg lehet változtatni.

Az első lépés, hogy ne kényszerzubbonynak tekintsük az öltönyt, hanem egy kihívásnak, amelynek meg kell felelni.  Egy feladatot jól és rosszul is meg lehet oldani.

Az öltöny viselés előnye, hogy az embert komolyabban veszik. A hivatalban, a munkahelyén, a főnökei, a beosztottai, a bárokban este; a nők reggel, délben, délután és este.

Az emberek a jól viselt öltönyben az erőfeszítést, a gondosságot, a fegyelmezettséget értékelik. A mértéktartást. Öltönyt viselni nem más, mint megjeleníteni egy értékrendet.

Bár azt gondolom, hogy nem kell túllihegni az öltöny viselkedésformáló hatását, annyi biztos, hogy nem árt, ha néha napján a rajtunk levő öltöny a maga kötöttségével korlátok közé szorítja a viselkedésünket.

Szerintem gazdagabb lenne az életünk, ha az öltöny viselete nem kötődne speciális indokokhoz, hanem a férfiak mindennapi és természetes ruha darabja lenne. Megtanulnánk, hogy az öltöny nem, csak fekete, szürke és kék lehet; hogy mintázata a színek végtelen világát nyithatja meg nekünk; hogy a választékos – kifinomult ruha darabok összeállítása kreatív tevékenység, viselésük pedig örömet okoz.

Ma már abban is biztos vagyok, hogy a laza (casual) öltöny viselete csak annak megy jól, aki magát az öltönyt is tudja viselni.

Sűrűn gyümölcsös, nagyon finom magyar italt fedeztem ma fel!

Hungarika a neve, magyar termék, a Nagykőrösi Konzervgyár gyártja.

Óriási élmény, mintha Nyugaton lennénk. Az első korty után, a pohárra rakódott vastag gyümölcs réteg láttán jöttem rá, hogy fel kellene rázni, mert valami kimaradt belőle. A lényeg maradt ki belőle, mert olyan sok gyümölcsöt tartalmaz, hogy a gyümölcs húsa óhatatlanul leülepszik az aljára.

Felrázva viszont egy igazi dzsúzt kapunk.

A logo fogott meg legelőször, még a pultban. Ez nem a szokásos, igénytelen, "velünk élő szocializmus" élelmiszer-logo. Nagyon pontosan visszaadja a termék finomságát. És nem is annyira korszerű, hogy kilógjon a számunkra ismerős arculati világból.

A cég a honlapján azt mondja, náluk az összes többi gyümölcslé is ilyen jellegű. Legalább ötven százalék gyümölcs, préseléssel kinyerve, mert így marad meg a legtöbb zamat és tápanyag a gyümölcsből. Ma egy fekete ribizliset ittam.

Magyar alapanyag, magyar gyártás, magyar csomagolás, szóval, dagadhat a nemzeti bendő: az ízétől is és a büszkeségtől, hogy mi is tudunk olyat finomat csinálni, mint az osztrákok.

Vendéglátások, szállodások, tessék belőle rendelni! Így lehet támogatni a hazai ipart és kereskedelmet!

Szerintem a termék annyira jó, hogy plusz fogyasztásra serkenti a vásárlókat!

Hol kapható Budapesten?

A Hungarika vevőszolgálatánál a következő helyeket sorolták el:

Legnagyobb kínálat:

VII. Király utca - Nagydiófa sarok, Spar

Mammut Biosétány

Még kapható:

VI. Szinyei Merse utca 1-3

VI. Bajcsy-Zsilinszky utca eleje, non-stop bolt

Kigyó utcai non-stop, az OTP mellett.

Weboldal:

http://www.hungarika.hu/

Alex Timmermans egy 1857-ben feltalált előhívási technikával készíti ezeket a gyönyörű képeket.  Annyira stílusos, hogy nem tudtam ellenállni annak, hogy megmutassam a műveit. Akit a fotók elkészítése érdekel, az itt megnézheti a szakember magyarázatát. 

A Kóczián Vásárol szerint a gála-kultúra, ami ellepi a világot, meg a bulvár tartalomgyártást, egyáltalán nem rossz, szerepe ugyanaz, mint régen, amikor az arisztokácia kifinomult öltözködéséről számoltak be a divat lapok, s ezzel mintát adtak az embereknek (és szórakoztattak, de ez most nem ide tartozik). 

Ezért nagyon jó, hogy a tömegmédia világában "futottak még"-nek számító Viva Tv a Comet gálát szemmel láthatóan évről-évre egyre jobban felturbózza ( már sok évvel ezelőtt ezt kellett volna tennie). Én az idei sajtóból éreztem azt, hogy már nem csak a tévé, hanem a sztárok, sőt, végre, a stylistok, tervezők számára is egyre fontosabb az esemény. 

De épp az esemény fontosságának növekedése indít arra, hogy szóvá tegyem Sanyóca, a férfi műsorvezető pocsék megjelenését. 

Nem csak a Vivara jellemző, az RTL-re és a TV2-re is, hogy a férfi műsorvezetők, amikor öltönyt viselnek, a zakót nem gombolják be. Holott a zakó viselés egyik szabálya, hogy a zakót be kell gombolni. Mindig. 

A tévé egy minta-adó intézmény, a benne megjelenő viselkedés minta a társadalom számára is. Ezért fontos ennek a klasszikus szabálynak az érvényesítése. 

Sanyóca, a gála műsorvezetője, természetesen nem gombolta be a zakóját. És ez senkit nem zavar. 

A nyakkendőjének pedig az öv csatjáig kellene érnie. Ez sem zavar senkit. 

Vessük mindezt össze azzal, hogy Iszak Eszter ruháját milyen gonddal választották ki. Mindkettejük megjelenésén dolgozott legalább egy stylist, a műsor rendezője, meg producere. 

Míg Iszak egy klasszikus estélyit visel, férfi műsorvezető társa csak úgy oda van téve. Ide jó lesz ez is alapon. 

Hogy néz ki például Iszak gyönyörű cipője mellett Sanyóca sport cipője? A nadrágja, amely nem klasszikus módon"bukik" a lábára egy redővel, hanem többszörösen meggyűrődik a lába szárán? 

Sanyóca nem a műszaki egyetemről jött IT-s tanonc, vagy egy laza gimnáziumi tanár, aki nemrég kezdte a pályáját, hanem egy egyébként stílusikonnak felöltöztetett műsorvezető. Lásd a zakóját, amely a klasszikus "evening dress" egyfajta átértelmezése. A klasszikus férfi esti ruha - amely egy gálán kötelező - fekete, selyem vagy bársony kiegészítővel diszített, egyébként egy gombos zakó. Vagy még gombja sincs. 

Sanyóca ruhájában a zakó ujjának selyem hatású anyaga, a szürke színe utal az "evening dress"-re. Ha  a képen jól látom, a zakón nincs gomb, ez elég erős utalás a klasszikus esti férfi öltözködésre. Ruházata többi eleme azonban köszönyő viszonyban sincsen az "evening dress" átértelmezését célzó zakóval. 

Arra gondolni sem merek, hogy csak úgy összedobálták neki a ruháit. 

Akkor viszont mi az, amit látunk rajta? Eklektikának sem lehet nevezni, mert az eklektika a tudatos összevisszaság és a merész próbálkozás formája. Sanyóca ruhája viszont egyik sem.

Magyarországon a következőkre szokás hivatkozni. A klasszikus ruha kiment a divatból. Ez egy fiataloknak szóló műsor, nem kell erőltetni ezeket a dolgokat. Ez csak egy tévé-show, nincs ennek nagy jelentősége. 

Szerintem bizonyos klasszikus szabályok semmibevétele hülyeség, mert helyes szabályokat nem kell nélkülözni; a fiatalokat nem kell megkímélni a helyes öltözködés mintájától, mert nagyon hamar stílustalan vagy rosszul öltözött felnőttek lesznek; a populáris műsor nem attól gagyi, hogy felszínes tartalmat sugároz, hanem attól, hogy felszínes erőfeszítéseket tesz a professzionális szórakoztatás érdekében.

A kulturáltan felöltöztetett műsorvezető ugyanúgy a professzionalizmus része, mint a jó világítás. 

David Koma egy örmény csodagyerek, aki tizenötévesen már a saját kollekcióját mutatta be. Utána elment tanulni Londonba, nyert egy csomó díjat. Ma huszonöt éves, a legmenőbb sztárok hordják a ruháit - Lady Gaga, Beyonce Kylie, Rihanna, Alicia Keys többek között - és még a Kóczián Vásárol is elképedve mutatja be a ruháit. 

Amit fontosnak tartok megjegyezni: a magyar dizájnerek ruháit nézegetve sokszor nem értem, hogy milyen hagyományhoz, ruha tervezési vagy egyéb vizuális, képzőművészeti hagyományhoz kapcsolódva alakítják ki a szabásmintákat. Kománál látom, illetve nem is látom, csak érzékelem, hogy a tradicionálisat értelmezi újra, s nem csak anyagokat vagdos a maga elképzelései szerint. 

Ez a kollekciót a Thierry Mugler márkának készítette. 

Lélegzetelállítóan gyönyörű ruhákat találtam Osman Yousefzada nyári kollekciójában. A tervező 2007 óta a brit divatipar egyik üdvöskéje, sorra nyeri a szakmai díjakat. Hol a Mangonak dolgozik, mint 2008-ban, hol haute-couture ruhákat készít. A London Fashionweek így jellemezte ruháit: Egyszerű, de nagyon intelligens,kivételesen pontos, jól szabott darabok. Ami még fontos szerintem: az ötvenes, hatvanas évek modern szabás formáját enyhíti érzéki megoldásokkal. 

A legrégebbinek számító nadrágokat fedeztek fel egy kínai ásatáson. Lovagló nadrágként használták, s ez forradalmi újdonság volt. A nadrágot ugyanúgy fel kellett találni, mint sok minden mást. Az emberek a nadrág előtt vagy egy részes ruhákat hordtak, mint a tunika vagy a tóga, vagy több részes darabokat, de azokat nem egyben szabták ki. Például Ötzi 5300 évvel ezelőtt a két nadrág szárát külön húzta fel a lábaira. A felfedezés láttán egy amerikai Kína -szakértő  azt mondta: A lelet azt bizonyítja, hogy a nadrág ötletét a vándorló állattenyésztők találták ki, megkönnyítendő a lovaglást. Részletek itt. 

A két nadrág mindegyike három részes barna anyagból készült. Egy-egy darab a lábaknak, s egy rész az ágyéknak. Az anyagokat nem vágták el, hanem szövőszéken formálták meg a végső méretükre. A nadrágokon voltak oldal nyílások, adtak hozzá gatyakötőt és a lábakra mintákat is szőttek. 

Végre. Megtaláltam.

Már nem kell átöltözni a fürdőgatyáról valami kulturáltabbra, ha az ember a vízparttól tíz percre és leqalább száz méterre eltávolodik.

A dizájner, aki kitalálta az alábbi ruhákat ugyanazt gondolja, amit én is.

"Egy barátom negyvenedik születésnapjára mentem Rajastahnba. A vendégek többsége a formatervezésben dolgozik, úgyhogy bizonyosan van vizuális érzékük. A nők jól néztek ki, a férfiak viszont szörnyen. Vadul mintázott boxer rövid nadrágokat viseltek rugalmassá tett övekkel, vagy pedig nagyon szélesre szabott, laza rövid gatyákat, amelyből kilógott a fenekük. Ez egy tizenhét évesen még rendben van, de 30-35 felett már nem biztos".

Az illető neve Adam Brown, aki korábban fotós volt. 2007-ben kezdte márkája, az Orlebar Brown felépítését.

Azt mondja, olyan rövid nadrágokat tervez, amelyekben lehet úszni, de amelyek eléggé jól megtervezettek ahhoz, hogy egy pihenő helyen inni és enni is elmehessünk bennük. A lényeg, hogy ugyanúgy és ugyanolyan módon megtervezteti az úszónadrágokat, mintha egy nadrágot készítettne. Ettől olyan jólszabottak az úszónadrágjai.

Az idei kollekció néhány darabja alább.