Szerintem túlságosan hanyagoljuk az öltöny viselését. Nagyon beleszerettünk a laza cuccokba, az informális öltözködésbe, s ezzel kiveszett az életünkből a formális öltözködés szépsége. Hiánya pedig vakká tesz minket a laza (casual) elegáns viseletekkel szemben.
Egy átlagos fiatal ember vagy férfi manapság inkább csak ünnepi egy alkalomra vagy csak egy-egy fontosabb alkalomra vesz fel öltönyt. Akkor viseli mindennap, ha a munkája megkívánja – cserébe viszont folyamatosan együttérzésre számíthat, mint akivel kitolt a sors. Az öltöny viselet ugyanis kiment a divatból.
Én magam is gyakorló bűnös vagyok, hosszan tudnám sorolni, mennyivel kellemesebbnek találom, ha nem öltönyben vagyok. Az utóbbi napokban folyamatosan öltönyt hordtam, s már három nap után pontosan meg tudom fogalmazni, miért nem jó öltönyt hordani.
Az öltöny és a nyakkendő kalodába zár. A legnagyobb macera a nyakkendő. Könnyen le lehet enni, ezért az étkezésnek fegyelmezett rendben kell zajlania. Apró falatokat kell felvenni a villával, külön odafigyelve a csepegő részletekre, hogy azok ne csepegjenek a ruhánkra. Míg az informális pólókból, pulcsikból könnyebben eltávolítható bármilyen folt, az öltöny ingek, a nyakkendők, az öltönyök kegyetlen pontossággal megőrzik a rosszul bevitt ételmaradványokat.
Aztán itt van a nyakkendő kezelése. A nyakkendőt egész nap kezelni kell. Az egyik nap direkt megfigyeltem magamon, hogy körülbelül másfél óránként egy tükröző felületen meg kell vizsgálni, hogy jól áll-e a nyakkendő csomója. Az ugyanis állandóan elmozdul. Az pedig természetesen megengedhetetlen – hiába szokás ez Magyarországon-, hogy a csomót meglazítsuk, a felső inggombot kinyissuk. Ez csak stilizált embereken – például Dr. Csont – áll jól. Élő embereknekviselnie kell az öltönyt és a nyakkendőt.
Na, ez a lényeg. A viselés. Az informális ruhák azért kellemesebb, mert mindegy, hogyan esnek, hogyan lógnak rajtunk. Egészen nagy mozgásteret adnak a szabad viseletre. A formális ruháknak viszont leginkább egy bizonyos módon kell állnia.
Az öltöny kabátját be kell gombolni. Erre magamat is figyelmeztetnem kell, ugyanis cirka négy óra viselet után az ember, amikor áll, szívesen kinyitná a zakót. Csak úgy, hogy ne legyen bezárva egy anyagba. Vagy azért, hogy a nyakkendőjét felkapja a tavaszi szél. Vagy azért, mert a nap bedörrent, ezerrel süt, s az embernek egyszer csak melege lesz.
Ezt mind nem lehet figyelembe venni az öltöny viselése során. Már ha az ember komolyan veszi magát.
Az öltöny viselés lényege pedig épp az, hogy komolyan kell venni, az összes szabállyal, tradícióval együtt, amely kialakult körülötte. Az öltöny ugyanis nem más, mint egy férfi rendezett képe a külvilág felé. Ezért kell állandóan begombolni a zakót, ha állunk, s kigombolni, ha leülünk. Ezért kell állandóan megigazítani a nyakkendőt és elrendezni azt a zakó, a gallér és az ing hármas keretében.
Vannak persze más gondok is az öltönnyel. Az öltöny rugalmatlan. Őrzi egyszer volt formánkat, s kegyetlenül jelzi, ha a formánk időközben megváltozott. Sőt, az elmúlt két-három napban elvesztett és felszedett dekákat is egy mérleg pontosságával mutatja.
Magyarország utcáin rengeteg olyan embert látni, akiken lóg az öltöny, látszik, hogy a pokolba kívánják az egészet. Azon nem lehet változtatni, hogy egy csomó ember kényszerből hord öltönyt, mert a munkája, a szerepe, a státusza ezt megköveteli. Azon viszont lehet változtatni, hogy az öltöny ne lógjon rajtunk. Annál rondább ugyanis nincs, mint amikor valakiről lesír, hogy legszívesebben ledobná magáról az öltönyt.
Magával az öltönnyel nem lehet mit kezdeni, nem lehet rajta lazítani. A viselkedésünket és a gondolkodásunkat viszont meg lehet változtatni.
Az első lépés, hogy ne kényszerzubbonynak tekintsük az öltönyt, hanem egy kihívásnak, amelynek meg kell felelni. Egy feladatot jól és rosszul is meg lehet oldani.
Az öltöny viselés előnye, hogy az embert komolyabban veszik. A hivatalban, a munkahelyén, a főnökei, a beosztottai, a bárokban este; a nők reggel, délben, délután és este.
Az emberek a jól viselt öltönyben az erőfeszítést, a gondosságot, a fegyelmezettséget értékelik. A mértéktartást. Öltönyt viselni nem más, mint megjeleníteni egy értékrendet.
Bár azt gondolom, hogy nem kell túllihegni az öltöny viselkedésformáló hatását, annyi biztos, hogy nem árt, ha néha napján a rajtunk levő öltöny a maga kötöttségével korlátok közé szorítja a viselkedésünket.
Szerintem gazdagabb lenne az életünk, ha az öltöny viselete nem kötődne speciális indokokhoz, hanem a férfiak mindennapi és természetes ruha darabja lenne. Megtanulnánk, hogy az öltöny nem, csak fekete, szürke és kék lehet; hogy mintázata a színek végtelen világát nyithatja meg nekünk; hogy a választékos – kifinomult ruha darabok összeállítása kreatív tevékenység, viselésük pedig örömet okoz.
Ma már abban is biztos vagyok, hogy a laza (casual) öltöny viselete csak annak megy jól, aki magát az öltönyt is tudja viselni.