Kóczián vásárol

Az tagadhatatlan, hogy elsőre megkapott, de nem tudtam vele mit kezdeni. És van benne valami olyan teltség, amely ma semmiképpen nem divat. Aztán rájöttem, hogy sokféle jellegzetesség keveredik benne.Először is, nem tekinthető teljesen jelenkorinak. van benne retro. Aztán elkezdtem részletesebben is nézegetni. A csat hatvanas évekbeli. Az egészben van valami, ami nagymamássá teszi. A füle olyan, mint egy lekonyuló virág.

Közben megvan, hogy mitől retró. A fém csat anyaga és formája minusz ötven évvel repíti vissza az időben. Az vegye meg, aki ki akar szakadni a jelenkor nyomása alól!

Utóirat: Ez egy nagyon finom táska!

Divatról írni azért jó, mert igen kreatív dolgokkal találkozik az ember. Az egyik divat blogon találtam az alábbi vizuális összeállítást, amelyben a ruha is jó, s a képi megoldás is. Nyári szett fekete-fehérből? Magyarországon benyomásom szerint ez nagyon merész megoldásnak számít. 

Én nem értettem, hogy mi lehet szeretni a macaronon. Rettentően édes, alig van benne valami. Süti helyett vékonyka, ha többet veszek ugyanabból a fajtából, az már sok lesz; csoda pedig akkor sem történik, ha többfélét veszek: a kicsiny felületű édességben nem lehet túl sok tölteléket beletölteni. Az már tényleg csak egyéni probléma, hogy a macaron tésztája nekem babapiskóta ízű, amelytől gyerekkorom óta igyekszem távol tartani magamat. 

A múltkor viszont laza sétálás közben belefutottam egy macaron árusító pultba, ahol mondjuk húsz féle macaron közül is választhattam. Ez már mindjárt más helyzet volt, hiszen olyan döbbentesen széles volt a választék, hogy én éreztem volna magamat rosszul, ha még ennyiféléből sem tudok nekem tetszőt választani. 

A macaron egyébként is a látványpékség termékek közé tartozik, hiszen már a látványa is nagyon csábító. Rosszindulattal azt mondanám, csak a látványa csábító. 

De az alkalom során, amelyről most írok, még a macaronba is beleszerettem. Pontosabban, a macaron fogyasztásába. 

Továbbra is túl édesnek tartom, de az, ahogyan a macaron lehetővé teszi, hogy egy pillanat alatt bekapjak egy mesterien elkészített izbombát, az megéri a macaron fogyasztását. 

A körülötte kialakult hűhó, s a macaronok íze továbbra sem tesz rajongóvá. De az a könnyedség, ahogyan egy felhőtlen sétát egy-két pillanat alatt megédesít, az valóban lenyűgoző. Nyilván sok munka, s nagy teljesítmény áll a termék mögött, amely valóban tiszteletre méltóvá tesz minden egyes macaron -készítőt, de a fogyasztás élménye az, amely meggyőzött arról, jó, hogy már nálunk is lehet macaront enni. 

Az élmény, mondom még egyszer, s nem az íze. Az továbbra se a kedvencem. 

A hely, ahol én és a macaron összemelegedtünk, a budapesti Kempinski Hotelben található, s Macarooon Concept Store a neve. 

A neves divattervező márkája kihasználja a selfie-mániát, azt kegyetlenül összekapcsolja saját marketingjével a legújabb, londoni boltban, az elegáns Regent Street-en. 

A próbahelységekben Ipad-ek várják a vásárlókat, akik a felpróbált ruhákban rögtön le is fotózhatják magukat, s a még meg sem vett ruhák képeit azonnal szétküldhetik az összes közösségi megosztó oldalon.

Ha jól értem a híradásokat, a képben nem csak az önarckép lehet benne, hanem választani lehet majd a Lagerfeld által előre kialakított filterek közül is. 

Amikor Budapesten a Stile de Bacioban jártam, s le akartam magamat fotózni a frissen vásárolt díszzsebkendőmmel, akkor a biztonsági őr felhívta a figyelmemet, hogy az épületben tilos a fotózás.

Ezt akkor sem értettem. A vásárlás öröm, a nekem tetsző ruhában fotózni magamat nagy élvezet, a gyönyörűen felújított környezet pedig inspirált a fotó készítésére.

Más budapesti boltokban is azt tapasztaltam, hogy az eladóknak ki van adva: a boltban a vásárlók, járókelők ne nagyon fotózzanak. Régimódi és ma már érthetetlen szabály ez. Az áru már ki van rakva, azt a fénykép készítésével nem lehet ellopni. A szabásminták másolása pedig nem a kiskereskedelmi boltokon keresztül történik. Elég a bemutatók fényképeit összegyűjteni.

Karl Lagerfeld bizonyára elég tekintélyes divatikon ahhoz, hogy példája változtasson a budapesti szokásokon.

Ha másért nem, mert a londoni Regent Street-en bevezetett példa bizonyára ragadós lesz.

Gareth Pug női ruháit nézegetni nagy vizuális élmény. Egyszer ruha szobrásznak nevezték, ami műveit látva teljesen érthető. A legújabb, 2014-es női ruha bemutatójáról válogattam a képeket. Az összeállításból kihagytam az összes olyan darabot, amire azt mondanánk: eszement költemény, úgyse lehet felvenni. Olyanokat választottam, amelyek alkalmi ruhaként az utcán is felbukkanhatnak. Bizonyos megoldásai pedig egy csináltatott kabátban, nadrágban is visszaköszönhetnek, ha valaki a szabójának akar egyedi mintát mutatni.

Amikor először megláttam a márka bemutatóját, azonnal felkeltette az érdeklődésemet, mert volt benne valami arisztokrata ellenes, valami, amely a kivagyi elegancia tagadását jelentette. Aztán elolvastam az alapító dizájner gondolatait, s kiderült, hogy azt láttam meg a ruháiban, ami a kifejezett szándéka volt. A munkásosztály kissé laza, enyhén vaskos szabás mintáját egyesítette a hót elegáns klasszikus szabók tudásával. Ez az Officine Generale, amelyet egy korábban klasszikus nagy divatházaknál dolgozó tervező, Pierre Mahéo álmodozott. Tudomásom szerint magyarul ez a márka első bemutatkozása Magyarországon. Az itt látható kollekció a 2014 őszi-téli szezonból való. 

Amikor az ember divatról ír, akkor természetesen vannak olyan stílusok, amelyeket egész nap elnézeget, amelyeket szívesen magára ölt, amelyek közel állnak a szívéhez. A Kóczián Vásárol számára a "British look" az egyik olyan stílus, amelyhez egészen közel érezzük magunkat. 

Magyarországon mindig nagyon érdekes erről a stílusról írni, mert a mi divat világunkat az olasz divat vonalai és a német konfekció ipar termékei határozzák meg.Egyébként pontosan követve a történelmi hagyományainkat, amelyben Velence, Észak-Olaszország és Dél-Németország határozta meg vizuális kultúránk vonatkoztatási pontjait. 

Számunkra szerintem mindig szokatlan a brit stílus, mert eltér az olasztól, a némettől, bár ugyanakkor nagyon is ismerős, hiszen az angolszász popzenei klipek és filmek hősei ilyen ruhákban jelennek meg előttünk. 

Egy szó, mint száz: örömmel mutatom be e stílus egyik nagyban nyomuló márkáját, az All Saints-et. Lássuk a 2014-es katalógusokból néhány ruhát. 

Ami a közös a képekben: az elegáns hatású anyagok és szabások keverednek a laza, farmerokra jellemző vonalakkal. A nadrágok inkább szűk szabásúak, közelítenek a csőnadrághoz. Az elegáns anyagokból készült ruhák egymásra vannak dobálva. Az elegancia és a rendezettség érzetét az egyes anyagok és szabás minták adják. A ruha laza kinézetét nem a bősége, hanem a szabása és az anyaga biztosítja. A cipő pedig gyakran igen vastag talpú.

Ezekben a ruhákban könnyedén túléljük a napi munkát, este buliba éppúgy mehetünk, mint egy elegánsabb rendezvényre is, sehonnan nem lógunk majd ki. E sokoldalúságért az, amiért nagyon praktikusnak tartom ezt a stílus világot. 

Figyelemreméltó ruhák és részletek az utcai divat világából. A francia Vogue magazin oldaláról valók a képek, amelyek a párizsi és a milánói divat bemutató heteiben készültek.

Mikor leszünk mi Ausztria? kérdezzük sokszor, amikor arra gondolunk, az ottani falusi vendéglátóhelyeken, kisebb éttermekben mennyire kedvesen fogadtak minket, magától értetődő odaadással gondoskodtak a vendégről, s eszükbe sem jutott mindezért pénzt elvárni.

A minap Pilisszentivánon jártam, s megtaláltam azt a  vendéglőt, Jani bácsiét, amely az ausztriai odaadás magyar példája. A húsleves olyan volt, mint amit anyám és nagyanyám főzött. Pedig csak egy nap volt a számtalan más hétköznap közül, amikor a hétvégén zárva tartó étteremben jártam.

Annyira belefeledkeztem a hely varázsába, hogy a pörköltet elfelejtettem lefotózni. Viszont az omlós, még meleg sütinél a lényegre is fény derült. Az almás sütihez a saját almájukat használják, a tésztát maguk gyúrják, a leves és a pörkölt pedig úgy készült, ahogyan maguknak is készítik. A savanyúságot pedig a konyha előterében savanyítják egy műanyag dobozban.

Mindent a magunk kezével készítünk, mondta Jani bácsi. A pulykát, amelyből ettem, saját kezűleg kopasztotta meg, a saját almájukat szedik le, a leves tészta betétjét a felesége készítette.

Kapzsi, mértékét vesztett korunkban találtam egy csoda helyet, ahol saját kézzel és erőfeszítéssel, büszke odaadással szolgálják ki a vendégeket. És teremtenek követendő gasztronómiai és erkölcsi példát az emberek számára.

Aki sokat utazik repülőn- vagy kocsiban, vonaton - az tudja, hogy elegáns ruhában utazni fárasztó, hiszen folyamatosan feszengeni kell. Több órás úton ez nem kis teher. Ugyanakkor az utazó ruha manapság igen ritkának tűnik. Olyan ez, mintha a menő márkák úgy látnák, ciki ilyen hétköznapi emberi problémákkal foglalkozni, s azokat megoldani.

Az Ermegildo Zegna viszont nem volt rest, s kitalált egy megoldást erre a problémára. Mackó nadrágnak is nevezhetnénk, ha nem látszana a képeken, hogy a laza gatyát nagyon tisztességesen, a klasszikus elegáns nadrágok mintájára varrták meg, alakították ki szabás mintáját. A budapesti Zegna boltban kapható is.

A Városmajor utcában jártam, egy másfél órás megbeszélés után, s egy félórás dugó előtt. Hirtelen nagyon éhes lettem. A zsebemben, összeszámoltam, 180 forint, előttem nem sokkal pedig a Budai Pékség. Kis boltnak tűnt, biztos voltam benne, hogy nem tudok majd kártyával fizetni. Amikor sorra kerültem, ez be is igazolódott. Addigra azonban ki is néztem, hogy mi fér bele a 180 forintomba.

Egy kis darab sütire futotta, s nem bírtam ki magyarázkodás nélkül: erre van pénzem. A tulajdonosnak kinéző pultos viszont teljesen meglepett a válaszával: kérjek bármit. Még is vissza is kérdeztem: tényleg bármit? Mondta, hogy igen. Megvettem azt a sütit, amit egyébként fogyasztani szerettem volna közel 400 forintért.

Annyira magától értetődően volt előzékeny és megértő, hogy nem is kérdeztem vissza: ezt meg hogy?

Szerintem tudta, hogy egy speciális kis boltot többek között ilyen eszközökkel kell eladni. Így lehet a vásárlói lojalitást kialakítani; így lehet a közeli és óriási szívóhatással rendelkező Mammut és a praktikusabb Moszkva - Széll Kálmán téri kioszkok vonzerejét kioltani.

Két héttel később, bár másfelé indulva könnyebben jutottam volna az úti célomhoz, mégis  feléjük vettem az utat, leparkoltam, s a végén három sütivel távoztam, körülbelül ezer forintot otthagyva.

Lojális vásárlóvá váltam, mert egyszer az életben nem egy megkülönböztethetetlen vásárlói massza tagjának tekintettek, hanem a személyes problémámra, igényeimre adtak választ.

Ez a kis boltok túlélésének egyik elengedhetetlen mozzanata.

Korábban valaki vagy elegáns cipőt hordott vagy sportosat. Az idei szezonban azonban feltűntek olyan cipők is, amelyek direkt a klasszikus elegáns szabás mintát és a sportos stílust keverik össze. Alább egy-két példa a nagyon menő Pradatól és a Ferragamótól. A Prada évek óta próbálkozik a klasszikus formavilág megújításával, viszont a Ferragamót én eddig a klasszikus szabásminta őrzőjeként ismertem. Igazán meglepetés volt számomra látni a harmadik cipőt, amelyet az idei szezonban mutattak be.

Jelentősen nőtt a kubai szivarok eladása - adta tudtul a vg.hu a kubai monopol cég, a Habano híradására hivatkozva.

A részben brit tulajdonban lévő kubai állami exportőrcég 2013-ban 447 millió dolláros bevételt ért el piacain, ami 8 százalékos bővülés az előző évi eredményhez képest. A kedvező híreket a hagyományos havannai szivarfesztivál hétfői megnyitóján osztotta meg a Habanos, egy időben új luxusszivarja, az 54-es, vagyis két centiméteresnél is vastagabb Hoyo de Monterrey bemutatásával.

Az első cípőn, ha jól megnézzük, a cipő hajtókája olyan, mintha üvegből lenne, mert úgy látszik, mintha tükröződne benne a környezete, ebben az esetben egy fekete cipő. Nyári-tavaszi kosztümmel vagy szoknyával nagyon menő és végtelenül elegáns. 

A második kedvencem egy pöttyösnek tűnő, valójában mintás cipő. Ahogy a nők mondani szokták: ez cuki. 

A harmadik cipő a legdögösebb. A boka fölött vékony bőrcsíkokkal. 

Magyarországon ritka, ha egy férfi pirosat mer felvenni. Ezen változtatni kell! Like-al támogasd a piros színt felvállaló férfiakat !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Nem csak az estélyi ruhákat tartalmazó Alta Moda bemutatón villantott a DG gyönyörű szép virág mintákat, hanem az utcai viseletre szánt tavaszi kollekcióban is hangsúlyosan alkalmazza azokat. Az is kiderül, hogy a Budapesten inkább sportos ruháiról ismert márka a klasszikus elegáns ruhákban is fantasztikusan teljesít.

A Dolce és Gabbana virág mintás ruhái felkavaróak és elképesztőek az idei szezonban. Hamarosan még többet beszélek majd róluk.

Mi van, ha a celebség több ér, mint a kreativitás? 

A Sugarbird-ös tulajdonosokat egy magyar tervező, Cakó Kinga azzal vádolta meg, hogy ellopták az egyik ruhája dizájnját. A Sugarbird-ös Debreczeni Kinga azzal védekezett, hogy "nagy cégektől inspirálódnak", mintha teljesen rendben lenne a nyúlás. Majd egyébként ma azt is felvetette, hogy Cakó is nyúlt, a Lanvin márkától. Cakó ezt tagadta. A sztori részletei a Díványon.

Szerintem a történet lényege az, hogy a rivális magyar tervezőkkel szemben elég-e a figyelemfelkeltéshez az, ha egyébként ugyancsak magyar tulajdonú márka celeb modelleket használ ? Többet ér-e a bulvárban szerzett ismertség a tudásnál és a gyakorlatnál?  A Sugarbird, többek között, Debreczeni Zita, Zimány Linda, Horváth Éva bulvár hercegnői pozícióira építi a marketingjét. 

De nem a cicaháború a lényeges mindebből. Hanem az, hogy a magyar sajtó nem akar magyar tervezőket felépíteni. Nem akar magyar divatmárkákat befuttatni. Ezért kellenek a celebek, akik önmagukban érdeklődést generálnak.  

Az jó, hogy a magyar tervezők ma már megvédik a szellemi tulajdonukhoz fűződő érdekeiket. Így már nem a Vadkeleten vagyunk, ahol bárki bárkit bármikor lenyomhat. Viszont többek kellene foglalkozni a magyar tervezőkkel, megadni nekik a befutás esélyét.A Kóczián Vásárol a maga eszközeivel tenni fog ezért. Nyomj egy Tetszik-et, ha tetszik a koncepció. 

Máris neki kezdek  Cakó Kinga egy ruhájával, amely nekem nagyon tetszik. 

A Myropolium az a hely, ahol még a szappan, a testradír és a sampon is olyan, mintha parfüm vagy kölni lenne.

Itt kapható: sörből készült sampon. Babérból és olívaolajból készült szappant. Testradír, amely barackmag és olíva mag őrleményből készült. A sörből készült sampon fantasztikus: tényleg sör illata van, s tizensok órával később is őrzi az aromáját. Egy cseh manufaktúra készíti malátából.

A babérleveles szappan a legférfiasabb illat, amellyel évek óta találkoztam. Hat hónapig a napon szárítják. Mosószappan kinézete van, s olyan is az állaga. Az illata elképesztő: kicsit szúrós, olajos, babér illatos.

A testradír illatát már fel sem tudom idézni: ha mind a három dolgot magamra kenem, akkor csak egy illat-orgia emléke marad meg bennem.

Ez csak három az egészen elképesztő termékek közül, amelyek a Myropoliumban találhatók.

- Nem ajándékbolt – mondja Bíró Botond Boldizsár, a Myopolium bolt tulajdonosa, amikor a boltjáról beszélgettünk.

Kényeztető kenceficék a polcokon, piciny és barátságos üzlet a Szent István körúton, a Jászai Mari térhez közel, a Vígszínház felőli oldalon.

- Azt szeretném, ha a mindennapok része lenne mindaz, amit mi árulunk – mondja a kozmetikai szerek boltját vezető veterán kereskedő.

Vannak már a természetes kozmetikumok varázsával operáló boltok. Ez mitől más?

- A választéktól – válaszolja Bíró, aki arról beszél, hogy itt minden megkapható, ami az ember hajának, bőrének szépségét és egészségét ápolja.

De nem csak egy márka termékeiből lehet válogatni, hanem sokféléből. Ez egy mintabolt. Válogatás a világ illat-panoptikumából. Exkluzív élményt kínál, mert az árukészletet választékos kifinomultsággal állítja össze a tulaj. Bár a spéci dolgokat hangsúlyoztam, az áruk többsége inkább csak igényes, s nem extravagáns

Kényeztető illatmasszázst kínál a Myropolium, amire azért érdemes költeni, mert a mindennapjainkat aranyozzák be az itt található dolgok. Nem kell nagykanállal venni azokat: pár termék is sokat segít azon, hogy jól érezzük magunkat, s még akár kevés pénzből is hetekig tartó élményt vásárolhatunk meg.

 A babér illatú szappan nekem erőt é s tartást ad a küzdelemre, mert arra emlékeztet, hogy férfi élet nem habfürdő, hiszen a helytállásról szól. A sörös sampon finom és extrém. És vicces: tényleg sör szagú. A testradír pedig még az a fajta ellazulás, amit egy kemény férfi is megengedhet magának.

Bíró Botond Boldizsár már a Culinarisban is bizonyította, hogy a minőségi válogatás vevőcsalogató eszköz. Új boltjában is erre épít. Sajátosat és minőségit akar árulni. Nem az extravagáns termékbemutatóra épít, hanem olyan árukra, amelyeket maga is szívesen használ vagy ajánl. Egy rendező elv van: természetes anyagból készült árukat szerez be.

A kozmetikai boltok egyik rákfenéje, hogy elnőiesednek, s egy férfinak nem nagyon van kedve bóklászni bennük. Hál istennek, a Myropolium tulaja igyekszik férfi cuccokat is a boltban tartani. Nem csak azokat, amelyekről ebben a posztban írtam.

Ha ideges vagy, morzsolgathatod. Olyan, mint egy gyurma. De erősebb, mert műanyagból van. Hozzávághatod a szobatársadhoz. Túléli. A főnököd is. Bármilyen feszültséget befogad, s amint elengeded, visszanyeri a formáját. És még arca is van. Négy féle. Az egyes arcok különféle érzelmeket fejeznek ki. Nagyon vicces. Tök jó nyomogatni. 

A jófej cégvezetők szociális juttatásként illeszthetik be a költségvetésbe: az irodai légkör fejlesztésére alkalmas eszközként. Egy fiatal japán dizájner találta ki 2006-ban. Magyarországon is kapható.