Ha az ember sok időt tölt unott, érdektelen magyar butikokban, amelyek megtöltik a plázákat, akkor felüdülés a Marks and Spencerbe elmenni.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy bármikor is eszembe jutott izgalmat találni a Marks and Spencer üzletekben. Sokkal jobb, mint a Kleider-Bauer (német közöny a kilencvenes évekből), de ettől még nem egy izgalommal teli kereskedelmi tér, az biztos.
A Mammutban Budapesten, a felvonón jöttem rá, hogy miért jó a Marks and Spencer.
Jüttner Katalin, a céget vezető korábbi vezérigazgató a Menedzser magazinban nyilatkozott arról, hogy minden egyes eladót ő maga is megnéz, a női eladóknak el kell takarniuk a tetoválást, nem vehetnek fel akármit munka közben. Jüttner világossá tette: tiszta udvar, rendes ház.
Éreztem, közel járok a megfejtéshez, miért unalmas a Marks and Spencer.
Amikor a szóban forgó alkalommal a Mammutban gondolkodtam, akkor éppen dühös voltam. Az előző napokban ruhaboltokban húztak fel: unott és érdektelen, nyafka tizenévesnek néző húszas eladók tántorítottak el attól, hogy bármit is meg akarjak venni. A műkörmük menedzselésére több időt fordítottak,mint egy vásárló meggyőzésére. Jobban is tisztában vannak a műkörmök típusaival, mint azzal, hogy milyen áru van abban a boltban, ahol dolgoznak.
Általában, ha többen vannak, egymással beszélgetnek, ha telefonálnak, le nem tennék a telefont, hogy a belépő érdeklődőkre vessenek egy pillantást.
És akkor megértettem: ami kívülről unalom, az valójában a kiszámíthatóság. A szabályosság és visszafogottság nem más, mint diszkrét odafigyelés a vevőre. Az eladók nem látványosak egy Marks and Spencer boltban, de ismerik a termékeket. Segítenek. Félreteszik a ruhát. Nem vágnak arcot. Türelmesek. Végzik a dolgukat. Különösebb látványosság nélkül. Ha megköszönöm, nem illetődnek meg, hogy végre valaki észrevette: dolgoznak. Mert ez a dolguk.
A Marks and Spencerben nincsenek egymásra dobált ruhák. Nincsenek elkószált darabok. Pedig nyilván oda is ugyanazok a fegyelmezetlen vevők járnak, akiknek nincs türelmük mindent visszatenni a helyére. Ha kérek valamit, megkeresik. Akár hosszan is. Elmennek érte, s előhozzák. Nem mondják a hogy sajnos, nincs, azzal a pofával, amely azt jelzi: semmi kedvem megint keresgélni valamit, amit lehet, hogy meg sem veszel.
Magyarországon még a márkaboltokban is próbára teszik a márkahűséget. Elidegenítő tűzfalakon kell keresztülverekednie magát az embernek, ha valaminek a megvásárlása fontos neki. A Marks and Spencerben viszont korrekt ruhák kaphatók, korrekt módon. Nehéz lelkendezni a Marks and Spencerben eltöltött idő után – de Magyarországon már az is az üzleti és kereskedelmi kiválóság szintje, ha egy bolthálózat úgy általában jó érzést kelt az emberben, s nem idegesíti fel pénzköltés közben.
