A méz nem való az alkoholhoz, mert az erejét nem csökkenti, viszont elnyom benne minden más ízt. Végre találtam egy olyat, ami jó.
Nem szeretem a mézédes italokat, mert csak méz ízűk van. Nem szeretem az ágyas pálinkát, mert a benne levő gyümölcs hozzáadott értékét általában nem érzem. Nem szeretem a törkölypálinkát, mert azon kívül, hogy üt, semmilyen más értelme nincs. Ritkán olyan finom, tiszta, hogy érdemes lenne meginni. Ha pedig ütős, akkor tök felesleges mellé tenni ezt, meg azt, meg amazt.
Ezért némi előítélettel közelítettem a Magyarbólyi Pálinkamester „ Villányi Mézédes Ágyas Törkölypálinka Barrique” italához. Csak felesleges túlzás lehet, gondoltam szombat este.
Tévedtem.
A méz nem megy a többi íz rovására. A törköly eleme erőt ad, s nem idegenít el. A gyümölcsösség nem akarja ellensúlyozni a többi íz réteget. Szóval, harmonikus, nem kamuhalmaz, amelyben az egyes erőteljes íz hatások egymás nyakára hágva jelentkeznek az ember szájában.
És egyáltalán nem ragad utána az ember szája. Olyan mintha a mézes bödönből indulnánk, alkoholfürdőn vennénk részt, s aztán egy gyümölcsös tálban forgatnának meg. S mindez egy barrique-olt zárt térben zajlana.
