Hiába tűnik drágábbnak és fennhéjázóbbnak, a VII.kerületi, Gozsdu udvarbeli Spíler, sokkal fontosabb, hogy színvonala messze a környékbeli éttermek felett áll. És nem is olyan drága, mitn amilyennek tűnik.
Tegnap a környék egyik kerthelységében ettem egy hamburgert, 1500 forintért, tisztességes méretű hússal, s úgy készítették el, ahogyan kértem. De a hamburger zsömle egy hatalmas buci volt, így a hús eltűnt benne, s az egész élmény úgy maradt meg bennem, mint ha egy hatalmas bucit fogyasztottam volna némi hússal, s kis zöldséggel.
Ezzel szemben a Spíler hamburgere, bár méretre kisebb, egy szép alkotás: hatalmas hússal, finomra sütve, a közepén csak enyhén átsütve, nagyon finom szósszal, éppen ráfeszülő zsemlével, amelyben a hamburger nem elnyeli, hanem alázatosan kíséri a húst. És van hozzá cheddar sajt is. Az ára 1350 forint, s így néz ki a Spíler Facebookos oldalán: 
Mindkét hamburgertől jól laktam, de a Spíler hamburgere egy tökéletesen kitalált és legyártott íz-együttes, míg a környékbeli hamburger csak egy buci-ízű próbálkozás.
Amikor Zsiday Roy-al, a Spíler tulajdonosával tavasszal beszélgettem, azt mondta, New Yorkban és Londonban is kipróbált sokféle hamburgert, hogy rájöjjön: milyen hamburgert lehetne megcsinálni Budapesten. Az én világban jártas ismerőseim erre a dumára a szájukat húzzák, mondván, hogy ez nem más, mint elvágyódó sznobizmus és porhintés. De nincs igazuk. A Spíler hamburgerén tényleg érződik, hogy nagyon ki van találva. Munka, szellemi energia, gyakorlás, azaz idő és pénz van fektetve bele. Látszik, hogy nívós elképzelések ihlették. Azt meg tapasztalatból tudom, hogy a hambuger minősége állandó, bármikor eszem.
Ez nem jelenti azt, hogy a Spíler tökéletes lenne. A coleshaw saláta, amelyet rendszeresen kérek a hamburgerhez, többedszerre is túl van sózva, s el van áztatva a szószában, szerintem nem jó, - de látszik rajta, hogy az eredeti, a tipikus coleslaw legyártására törekednek, csak a káposzta saláta még kifog rajtuk.
A Spíler személyzetével is van gond, néha nyeglék, néha túl sok a vendég, néha elfeledkeznek rólam akkor is, ha már percek óta várom, hogy fizethessek.
De ez az étterem nem ugyanazon a szinten áll, mint a környékbeliek. A szaftos disznóhús szaftja fenomenális sült lé, s nem egy zsíros paca. Ha a hamburgert elviszem, akkor egy nagyon szépen formatervezett dobozban adják, amelyet egyébként mind a csomagolástechnikai, mind a vendéglátóipari múzeum számára meg kellene őrizni, mert az egyedileg tervezett darab szerintem funkcionálisan és iparművészeti értelemben is értéket jelent.
A Spílerben látszik az a gondosság, igényesség, szakmai alázat és tudás, és nyilván a fegyelem is, amellyel ezt a magas szintű szolgáltatást napról-napra előállítják, miközben csúcsidőben rengeteg embert kell kiszolgálniuk.
Magyarországon vagyunk, tehát a Spíler is sok hibával küzd. De ha Magyarország a mérce, akkor azt is hozzá kell tenni, hogy elég kevesen küzdenek olyan elszántan, minőség-orientáltan és tudatosan-okosan, ahogyan azt a Spíler teszi. Ez egy más szint, mint ami akár a környékbeli vendéglátó-helyekre is jellemző.
Magyarország olyan törekvésekből lesz jobb és jobban teljesítő ország, mint ami a Spíler termékeiben és szolgáltatásában testet ölt. Attól a minőségre törekvéstől, amely ezt a helyet jellemzi, s amely abból indul ki, hogy a világszínvonal itt is elérhető.
