Megfejtettem az eddig nyitott kérdést. A nagy bor attól nagy, hogy az étkezés során képtelen a fogások kísérője lenni. Ehelyett önmaga válik egy önálló fogássá.
A nagy bor az, amelyhez nehéz vagy fölösleges ételt találni. A nagy bor ugyanis önmagában is ételnek számít. Igen, ételnek, s nem italnak.
Nemrég egy ilyen bort ittam a budapesti Di Vinoban.
Takler Cabernet Sauvignon 2007. (A csatolt képen a 2008-as évjárat szerepel).
A bort lenyelve csak egy nagy adag szárazság marad a szájban. Egy végtelenül száraz érzés.
Mint amikor egy fantasztikus steaket eszünk, s a végén nem marad más, mint a lecsupaszított hús-érzés. Amit nem lehet más kifejezéssel illetni, annyira tiszta élmény. Steak=steak.
A nagy bor is csak önmagával feleltethető még. Teljes totalitás.
Sokat gondolkodtam, mihez lehetne inni. A végére azonban rájöttem: sokkal nehezebb mellé elfogadható kísérő ételt találni, mint elfogadni magát a tényt, hogy e bor igazából önálló tétel az étkezésben.
A szóban forgó ital sűrű, majdnem csípős, fejbevágó, erőteljes érzés. Aztán jön a szárazság.
A helyi tájékoztatás szerint csak a Di Vinoban és a Tigris étteremben kapható. Ugyanis ők maguk mindet felvásárolták.
Ez egy olyan bor, amelyet a desszert helyett is lehet fogyasztani.
Ebben az esetben a menü sor így néz ki: előétel/leves + főétel+ desszert Takler Cabernet Sauvignon 2007.
Nem azért, mert édeskés, hanem azért, mert a testes íz fenséges befejezése a vacsorának.
